Fontos információk:

   

Helytörténet

» Természetföldrajzi elhelyezkedés, domborzat, éghajat

A település a Nagyalföld területének Dél-Tiszántúli egységén belül a Berettyó-Körösvidék középtáj, Kis-Sárrét kistáján fekszik. A 85 és 95 m közötti tszf-i magasságú tökéletes síkság, a Sebes-Körös hordalékkúpjának D-i lábánál elhelyezkedő terület. A mentesített alacsony fekvésű ártéri síkság holtmedrekkel, csatornákkal sűrűn behálózott. A település külterületén feltöltődött ősfolyó medrek és magas partok váltakoznak szeszélyesen. Körösújfalu-Vésztő közötti terület egykori mocsárvilág központja volt.

» A település története

Körösújfalu Magyarországon, Békés megyében, szeghalmi statisztikai kistérségben, 11 további településsel együtt található. A szeghalmi statisztikai kistérség összesen 217 km2 területű, ebből Körösújfalu 25,31 km2 területen helyezkedik el. Földrajzilag kb: északi szélesség 47 fok, keleti hosszúság 21-ik fokától keletre található; tengerszint feletti magasság kb: 93 méter. Továbbá a Pannon síkság (Nagyalföld),Tiszántúl, Maros-Körös köze, Körös vidék, Kis-Sárrét tájegységekre szűkítve. Főleg alföldi táj, enyhén kiemelkedő dombon terül el, kevés erdőfolttal tarkítva.

A mai, napi értelemben vett Körösújfalu területén átfolyó Sebes-Körös folyót már a IV. században említi egy Amianus Marcellinius nevű római író "Gerazus" néven. Az Ó-germán nyelvezetű népek "Grísia" néven említették. A honfoglaláskor szláv eredetű kozár törzsek (kecskepásztoroknak csúfolt népek) éltek a területen "melyek megakadályozták a Körösön való átkelésben a honfoglaló magyarokat".

A honfoglalás idején, a vidékünkön a Borsa nemzetség telepedett le - néhány más néptöredékkel együtt -, mely az őshazában is hasonló vizek-áztatta földön élt. (Borsa: az Árpádkori magyar nemzetségek egyike, melyet Anonymus említett, de oklevelekben sehol nem fordult elő. A hagyomány szerint az Árpádhoz csatlakozott Bojta, vagy Vojta kun vezértől származik a név.) a nemzettség jelképe a hal volt; mely címerállatot ma is láthatjuk Körösújfalu címerén. A nemzetség bölcsője a Csökmő és Füzesgyarmat között elterülő Barsa-puszta. A X. században a kereszténységre való áttérés után tíz egyházmegyére osztották az országot. A térség Bihar egyházmegye része volt, melynek központja Bihar település volt. A bihari egyházmegye 1557-ig fennállt, mely Bihar, Békés, Arad vármegyék és Zaránd vármegye keleti részéből állt.

I. Szt. László királyunk (uralkodott: 1077-95) megalapította a Nagyváradi prépostságot, melynek élére Könyves Kálmán (uralkodott: 1095-1116) 1103-ban I. Sixtus püspököt nevezte ki, akit Esztergomból helyeztetett Nagyváradra. A nagyváradi káptalan és püspökség a birtokait Mén Marót kozár fejedelem után Zsolt vezér utódaira örökségül jutott családi vagyonból alapíttatott. Iráz lakosai a korabeli vádiratok szerint 1214-20. években már magyarok voltak, ugyanis 1214-ben egy Hived nevű Bihar vári udvari bírának a poroszlója, illetve 1215-ben Váró nevű, 1220-ban Magló nevű magyar személynévvel rendelkezők éltek a településen. A tatárjárás (Kadan vezér) elpusztította Nagyváradot a várral és a székesegyházzal együtt (1241). Az emberek nagy részének ennek ellenére sikerült megmenekülni, mert a mocsarakba illetve a hegyekbe menekültek. A mongol horda kivonulása, illetve a belpolitikai helyzet rendeződése után, Vincze püspök helyreállítatja a káptalant és a székesegyházat, a korábban megsemmisült birtok- és kiváltságleveleket Lodomér püspök szerzi vissza további adományokkal együtt. Irázt a váradi regrestrum említi az 1235. és 1241. években mint Borsa Barnabás illetve két fia Tamás és János birtokai. Iráz területe magába foglalta ekkor a mai Körösújfalu és Újiráz közigazgatási határát, mely ebben az időben nemesi birtok. A Borsák IV. László uralkodása alatt nagy vagyonra tettek szert, de a család legkiemelkedőbb tagjának Kopasz nádor pártütése miatt 1316-ban I. Károly király a váraikat elkoboztatta. Az 1341-es újabb pártütés miatt a Borsák teljes birtoka a koronára szállt. Iráz már 1330-ban nemes Zsámboki (más néven: Geregmezei Vér) család tulajdonába került. 1397-ben Zsigmond király ellen szőtt pártütés miatt a Borsák sorsára jutott. 1403-ban Zsigmond király hadvezérének Maróthy János mácsai bánnak adta a szeghalmi uradalmat Irázzal együtt. 1433-ban Csáky Ferenc feleségül vette Maróthy Annát, aki Irázt is hozományként megkapta. 1465-ben a csökmői és az irázi birtokokat a nagyváradi székesegyháznak ajándékozták. Haláluk után 1483-ban Mátyás király özvegy Berényi Jánosné Csáky Magdolnának Irázhoz való jogainak tisztázására vizsgálatot rendelt el, melyet elutasítottak. 1556-ban az országban dúló pártviszályok miatt a káptalant megfosztották birtokaitól, így a koronára szállt. A török elleni harcok idején a nemesi családok nagy része megsemmisült, a birtokaikon a szomszédos birtoktulajdonosok "marakodtak", az egész országban belviszály dúlt.

A középkori Bihar vármegye birtokviszonyait hűen tükrözi az első adóösszeírás melyet a török betörése előtt 1552-ben, írtak össze; melyet Literati László királyi dicator végzett. A vármegyét négy járásra osztotta fel, ezen belül egyházi illetve világi birtokokra. Iráz település a Zarándi Imre szolgabíró által irányított hármas járáshoz tartozott mely: 38,5 portával volt köteles adózni. 1566-ban Nagyváradon János Zsigmond a Tordai országgyűlésen hozott határozatával megalapítja a Nagyváradi Káptalan és Püspökséget, melyhez közigazgatásilag tartoztunk.

1598-ban a sikertelen nagyváradi ostromból visszatérő Szaturdsi Mohamed pasa török seregei október hónapban teljesen elpusztították Irázt. A három részre szakadt országnak a nagyváradi térségét Erdélyhez csatolták 1606-ban. 1660-ban Nagyváradot elfoglalja Szejdi Ahmed török pasa a hadjárata során, ezáltal kettős adózási terület lett. A három részre szakadt országból Erdélynek és a Török Birodalomnak is adózott. A térségben állandó lakosokra csak a szándékosan felduzzasztott folyók (így a Sebes-Köröst is, melynek medre a mainál délebbre folyt a mai Holt Sebes-Körös folyásánál) által képzett mocsarakban, lápokban található több száz "szigeten", kiemelkedésen találunk. Iráz is több ilyen "szigetből" állott. Erre utal a Körösújfalu határában elterülő temetőben talált néhány régészeti lelet, mely további feltárásra szorul. Nagyvárad a török uralom alól 1695. június 5-én szabadult fel. A mai Nagyvárad alapkövét Benkovics Ágoston püspök rakta le, aki az 1552. évi adólajstrom alapján visszaszerezte az ősi püspöki birtokokat is, köztük Irázt és Csökmőt is. A végleges egyházmegyei újjászületés, csak a Rákóczi szabadságharc befejezése után volt lehetséges (1711. május 11. Szatmár). Az első lakosok 1718 körül telepedtek le Iráz területén. Bihar vármegye 1732-ben tartott összeíráson Irázt mint pusztát és a nagyváradi káptalan tulajdonát említi. 1711-1848 között a vármegye területén is fellendült a kereskedelem, az ipar; a termőterületek megnövekedtek, több település is megkapta az országos- és hetivásár-tartási jogát. Iráz-pusztán ebben az időszakban elvétve találhatunk a mocsarakban életre utaló jeleket. 1770-ben egy Nagyváradon élő Bereczky nevű halász család bérelte a káptalantól 72 forintért.

1788 után már burgonyát is termeltek a térségben, mely rendkívül fontos volt a népességnövekedés eltartása miatt. A kor házaira jellemző volt a módosabbaknál a két szoba, konyha, kamra, istálló, kocsiszín; a szegényebbeknél egy szoba, konyha, kiskamra. Az épületek nyitott tornácúak voltak, melyek vályogból esetenként égetett téglából készültek; a tető nádból ritkábban zsúpszalmából készült.

1820 körül Vásárhelyi Pál vezetésével megkezdődött a sárrétben a folyók szabályozása (természetesen a korábbi időkben is voltak kezdeményezések sikertelenül). 1829-ben Irázon csak 5 katasztrális hold szántóföld volt. 1848 körül Kecskés Károly Tisza-szabályozási főmérnök irányításával a Sebes-Körös utolsó szakaszát új mederbe terelték, mely természetesen még nem a mai végleges folyás.

1879-ben a Berettyót Szeghalomtól délre vezették új mederbe. 1883-ban a Sebes-Körös szinte a mai végleges helyére került, Iráz határában 1880-ban végeztek a munkálatokkal, az akkori gátba szilárd alapként beleépítették a korábban elpusztult templom romjait is. A folyó északabbra kerülésével az irázi káptalant már 1863-ban kettészelte. Az árvizek megszűnésével és a mocsarak kiszáradásával a terület kitűnő termőképes talajnak bizonyult. Az ármentesítés a közegészségügyi állapotokat pozitívan befolyásolta, oly mértékben, hogy a népesség a térségben kiugróan meg növekedett. A mocsarak eltűnésével 1887-ben megépült helyi érdekű vasútvonalként (biharvármegyei beruházás) az Össipuszta-(Nagyvárad mellett ágazik bele az Alföld Fiumei Társaság Nagyvárad-Békéscsaba nyomvonalba; épült 1871-ben)-Kót vonal, melynek része volt Irázpuszta is (korabeli neve: Ihrázpuszta)(1914-ben 3 pár személyvonat közlekedett). A későbbiekben kiépült még a (1891-ben) Kót-Dévaványa, (1899-ben) Vésztő-Kötegyán-Pusztaottlaka vonal. Irázpuszta bekerülése a vasúti vérkeringésbe a helyi agrártermelés növekedését hozta magával.

A XIX. század második felében egy nevezetes átalakítás történt: a konyha füsttelenítése. Terjedt az először kőből, vályogból készült, később már vaslappal fedett tűzhely, a "sparherd" használata. A paraszti otthon ezután konyhaközpontúvá lett, leginkább itt tartózkodtak, sőt itt is aludtak; a hagyományos bútorokat, a dagadó vánkosokat őrző "tiszta szoba" pedig lakatlanná vált. Az újfajta tűzhely megrövidítette a főzési időt, változatosabbá, jobbá tette az ételek elkészítésének módját. Ebben az időben vált általánossá a szertartásos disznóvágás, illetve a hús füstölése.

1900-ban az irázi birtokot a nagyváradi káptalan házi kezelésbe vette és a gazdálkodást saját tisztségviselőjével (intézőjével) intéztette. Az óriásira növekedett termőterületeket már nem volt képes kezelni a helybe telepített zsellérekkel (földel nem rendelkező cselédek). Ezért 1908. június 15-én a dékán-kanonok rávette a káptalan vezetését, hogy 100 katolikus polgár letelepedésével pótolják a hiányzó munkaerőt, családonként 4,5 katasztrális hold telekkel. A hely kijelölése kezdetben Körösújfaluval szemben a folyó jobb partjára esett volna, de a hiányos infrastruktúra miatt a jelenlegi Újiráz területére került. 1911-12-ben felépült Uj-iráz falu, míg a folyó bal partján maradt területek Irázpuszta néven különálló káptalan maradt (1. számú káptalan részeként továbbra is). Az új faluba (Újiráz) saját 36 méter magas templomot építettek a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az új plébánián történt az anyakönyveztetés a környékbeli települések katolikusainak, így Irázpusztának is (többnyire ugyanis katolikus lakosság élt nálunk). A hivatalos állami anyakönyveztetés Komádi községben történt. 1848-as jobbágyfelszabadítás utáni évtizedekben néhány kisparaszti birtok létesült (pántyaföld, vitézföld) a puszta határában, de többségében káptalan terület maradt. Irázpusztán a káptalan területen két gazdasági majorság volt: Nagy-Iráz (a mai önkormányzat környéke), Kis-Iráz (a makkos erdő Vésztő felőli oldala). A majorságok vezetője az intéző volt, a munkásokat a segédtiszt irányította, a magtár kezelője a kulcsár volt. A gazdaságban a földeket ökrökkel, a századforduló körül már az őszi mélyszántást gőzekével művelték. A növénytermesztés többnyire hasonló volt a napjainkban termesztett növényi kultúrákhoz, némi kivételt a Hajnal utca melletti gyümölcsöskert jelentett. Az állattartás szintén hasonló jellegű volt mint napjainkban (kivéve az ökör), csak nagyobb létszámban. A pap Újirázból járt ki misét tartani a helyi kis harangtornyos kápolnába (a Lenin utca 12. szám alatti iskola Béke utca felőli oldalán állt, melyet a II. világháborúban széthordtak). A birtokon mindig tartózkodtak állandó gazdasági cselédek, akik a helyben található cselédlakásokban laktak, csak időnként (egyes idénymunkáknál pl: cirokszedés, répaszedés, aratás, cséplés) jöttek vendégcselédek, akiket barakkokban szállásoltak. Fizetést pénzben és természetben is adtak.

1920. június 4-én Versailles-ban, a Kis-Trianon palotában aláírták a trianoni békeszerződést, mellyel a történelmi Bihar vármegyét kettészelték, nagyobb része Romániához került Nagyváraddal együtt, a kisebbik terület Iráz pusztával Magyarországhoz. A birtok tulajdonjoga továbbra is a nagyváradi káptalané. Gazdaságilag egyre jobban elszakadt a történelem folyamán, természetes úton létrejött gazdasági-, kulturális központjától, Nagyváradtól. 1936-ban a jelenlegi Kossuth Lajos utcát 20 cm vastag vizes makadám útburkolattal borították (1010 m). 1940.VIII.30-án a második bécsi döntés miatt 1947. február 10-ig (párizsi békeszerződés) Nagyváradhoz visszakerültünk közigazgatásilag. 1942-ben a Kótpusztát-Komádit összekötő út is makadám útburkolatot kapott. A háború befejezése előtt (a kóti elágazástól visszább) irázpusztai területen lezuhant egy szovjet repülő pilótástól; a sírját először az állomáson, majd a temetőben helyezték végső nyugalomra. A háború befejezése után (az ország nagy részén) 1945. március 17-én elfogadott rendelet szerint felosztásra kerültek az egyházi birtokok az egész országban, így Irázpusztán is. Egy család 3 katasztrális hold földet kapott, plusz gyermekenként 1-1 katasztrális holdat. Épületeket a régi uradalmi cselédlakások felhasználásával építettek (ekkor tűnik el Kis-Iráz végleg), melyekből Nagy-Iráz továbbterjeszkedett, illetve a környékben új tanyák születtek (65 db tanya). A népesség Irázpusztán néhány hónap alatt közel 1300 főre növekedett. A termelés rendkívül alacsony szinten működött, az alacsony gépesítettség miatt. 1945 végére külön Posta jött létre a településen (korábban a vasútállomás látta el a feladatot). A háború utáni legnagyobb terhet a Vörös Hadsereg ellátása és a beszolgáltatások rótták, illetve a pengő elértéktelenedése (1 forint =4x1023 pengő). 1947 után, amikor már nyilvánvalóvá vált az MKP (Magyar Kommunista Párt) egyeduralomra törése és "általános elvárás" volt a Termelő Szövetkezet létrehozás, nálunk is beindultak hasonló szervezkedések. 1948 novemberében Sztálin óhajára elkezdődik a mezőgazdaság kollektivizálása és a "kulákok" (25 hold felettiek) elleni fellépések. A parasztok zömét csak erőszakkal lehetett a termelőszövetkezetekbe kényszeríteni. A parasztoktól minden terményüket, jószágukat elvették. A nem teljesítőket és a rejtegetőket súlyosan megbüntették. A tulajdonosoknak csak egy választásuk maradt. belépni a tsz-be. 1950. március 15-én megszűnt Bihar megye, így Békés megyéhez kerültünk. Iskolába kezdetben a Lenin utca 12. és a Lenin utca 14. szám alá jártak a gyerekek.

1955. július 1-től Irázpuszta önálló községgé alakult Körösújfalu néven. Ettől kezdve nem Komádiban történt az anyakönyvvezetés, hanem helyben; az orvos (korábban bábaasszony) sem Komádiból hanem Vésztőről járt. A helyi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet megalakulása után a rendszerváltás (1989) utáni időkig a helyi munkaerő jórészt itt dolgozott. A hatvanas években az első villanyáram bekötések is megtörténtek, 1985-ben megtörtént az ivóvíz közművesítése (1997-ben arzénmentesítése), 1996-ban a vezetékes gáz megjelenése, 1997-ben a telefonvonalak általánossá tétele (korábban 10 vonal volt), új bel- és külterületi útvonalak építése (1945-től napjainkig: Kossuth utca-Táncsics utca kereszteződésétől a gátőrházig; a tsz egyéb külterületi útjai; a Zrínyi utca középső egyharmada; az Ady utca első fele; a Táncsics utca kétharmada; a Ságvári utca; temetőút; a Felszabadulás utca). A háború után a posta végleges épületet kapott, új iskola (1959), óvoda (1969) és kultúrház (1955) épült, továbbá ABC-k, italboltok, takarékszövetkezet, orvosi rendelő, gyógyszertár, könyvtár (jelenleg iskolakönyvtár), varroda, illetve egyéb kényelmünket megkönnyítő szolgáltató intézmények. A történet remélhetőleg az elkövetkező évek alatt tovább fog bővülni.

A Sebes-Körös körösújfalui partszakasza a Körös-vidék egyik legszebb, legromantikusabb vízpartja. Annak ellenére, hogy mesterséges környezetről van szó, az eredeti Körös-parti állat- és növényvilág ide települt át, így híven őrzi az ősi Nagy- vagy Egyesült-Körös hangulatát. A kétoldali árvédelmi töltések távolsága egymástól átlagosan 250 méter, s a hullámtér nagy részét sűrű aljnövényzetű, füves területekkel, tisztásokkal tarkított erdőség borítja. A folyó rendkívül tiszta vizű és gazdag halállománnyal rendelkezik. Az átlagos folyó szélesség 50 méter széles és 1,5 méter mély. Aki a térségbe látogat, semmiképpen se hagyja ki a falu ezen üde színfoltját.

Ma 2017.04.25.
Márk napja van.

Keresés a honlapon:

Közadatkereső:

Sárrét:

 

 

 

 

© 2011 Körösújfalu Önkormányzata